20/ Ne oltsd, ami nem éget
Ellentmondásos mondás, amelyet napjainkban még mindig nagyon kevéssé értenek a mi társadalmunkban. Első pillantásra úgy tűnik, mintha a Föld legnagyobb egoistája találta volna ki, valójában azonban, ha mélyebben belenézünk, azoknak a mondása, akik évtizedeken át próbálják decentralizálni az emberek irányítását bolygónkon (tudatosítani az embereket az irányítás, az önirányítás terén).
A MONDÁS BELSŐ LÉNYEGE
A mondás helyes megértéséhez fontos tudatosítani azt a fogalmi alapot, amely világunk működésének valós lényegéből ered — a kollektivizmus világnézetéből. Személy szerint a kollektivizmus világnézetét igyekszem elmagyarázni a projektemben, amelyben az összekapcsolt autonóm tudatos egységek alapelvére irányítom a figyelmet, ahol univerzumunkat ezeknek a tudatos autonóm egységeknek az internetjéhez hasonlítom. Bár a projektben gyakran említem az egységet, mindig gondolni kell ennek az egységnek a fraktális jellegére. Nem csepp vagyunk a tengerben, hanem mi vagyunk a tenger egy cseppben! A fehér szín magában foglalja ugyan az összes színt és ezeknek a színeknek az árnyalatait, de a világban a mi nézőpontunkból valóságosan elkülönítve látjuk őket, ezért abszolút értelemben megállapíthatjuk, hogy a világ valóban fekete-fehér, amikor tiszta kontrasztot látunk a minden és a semmi között, ugyanakkor, amikor a saját léptékünkből, a mi optikánkkal nézzük a világot, egyértelmű sokszínűséget és az egyes autonóm egységek elkülönültségét látjuk. Olyan léptékből nézzük a világot, amelyben az egység első pillantásra csupán ezoterikának, hitnek, fantáziának és elméletnek tűnik...
A LÉNYEG MEGHATÁROZÁSA
Világunk fraktális jellegének tudatosítása, ugyanannak a mintázatnak a különböző léptékekben való felismerése jelentősen növeli képességünket közös életünk és az arra vetett tekintetünk megértésére. Az egység, az egyetlen közös tudat, Isten, az Univerzum..., fraktálisan végtelen számú autonóm egységre (egységekre, tudatokra, istenekre, univerzumokra...) oszlik minden léptékben. Az egyetlen abszolút kivételes paraméter, amely mindannyiunknál eltérő, amely megkülönböztet minket, a térbeli helyzete. Bennünk az abszolút alap mindig ugyanaz marad. Mi, minden bennünk és minden körülöttünk, a folyamatosan táguló univerzum bizonyítéka vagyunk. Hiszen nem a térben találjuk magunkat, hanem mi magunk vagyunk az „új” tér, mi vagyunk részei a folyamatosan táguló egyetlen térnek (minden léptékben). Helyzetünk, koordinátáink abszolút egyediek az egész univerzumban. Az univerzum teljesen automatikusan tudatosítja/kitölti a mindig új teret, a semmiből folyamatosan valami keletkezik, a legkisebb egyszerűségből fokozatosan hatalmas komplexitás jön létre. Az univerzum tudatosodása, az univerzum színeinek fokozatos kivilágosodása objektív folyamat, nem lehet megállítani, be van kódolva létünk lényegébe. Ez a bennünk kódolt automatikus tágulás és tudatosodás egyenesen lélegzetelállító. Az univerzumban automatikus önszerveződés zajlik. Minden emberi törekvés az irányítás centralizálására a természet törvényei ellen van, ezért egy ilyen törekvés mindig nagyon gyorsan kudarcot vall a végén. Az irányítás decentralizálása az élet útja.
Mit jelent ez? Mindegyikünk abszolút egyedi tudatos tér, emberi szinten, amely képes teremteni, változtatni, gyarapítani saját magát, de a körülötte lévő teret is (KÖZVETLENÜL mindig csak saját maga körül). Mindegyikünknek elsődlegesen saját terének, saját környezetének gyarapítására kell összpontosítania, hogy környezetünk az élet útját járja, hogy ne legyen ellentétben az élettel. Meg kell értenünk, hogy mindig csak annyira megy jól nekünk, amennyire jól megy a körülöttünk lévőknek. Társadalmunkban prioritásnak kell lennie a környezet önszerveződésének elérése.
A MONDÁS INFORMÁCIÓS ÜZENETE
A társadalom önszerveződését csak úgy érjük el, ha minden egyes autonóm tudatos egységet külön-külön tudatosítunk (teremtői szinten), hogy mindegyikünk tudja irányítani, szervezni önmagát, hogy mindegyikünk megértse az univerzum működésének alapelvét, és jótékonyan/alkotó módon hasson környezetére. Tulajdonképpen minden egyes szülő/tanár alapfeladatáról írok nektek. Nem lehet társadalmunk célja, hogy kiválasztott egyénekből irányító elitet hozzunk létre, hanem az elitet mindegyikünkből teljesen ki kell alakítanunk, hogy mindegyikünk tudja irányítani a teret/helyzetet a saját környezetében, eloltani a tüzet, amelyben éppen található.
A „ne oltsd, ami nem éget” mondás lényegében pontosan erre a problémára utal. Elsősorban mindegyikünknek tudnia kell összpontosítani saját terére, saját környezetére, hogy szükség esetén alkotótevékenységével képes legyen stabilizálni a helyzetet, illetve gyarapítani környezetét, amelyre KÖZVETLEN ráhatással bír.
Például a futballban is minden egyes játékosnak van kijelölt pozíciója, amelyre összpontosítania kell, hogy a futball hatékony, jól nézhető és jól szervezett legyen. A hurrá-rendszer — mindenki a labda után — legfeljebb az iskolai pályákra való. Azok a csapatok, amelyeknek a játékosai maguk is képesek eligazodni saját pozíciójukban, és nem függnek az edző utasításaitól, amelyek önszerveződnek, a világ legjobb csapatai közé tartoznak.
Egy másik példa az, hogy ha valaki közülünk pusztító folyamatot észlel a környezetében, mindig fel kell készülnie és képesnek kell lennie ezt a pusztító folyamatot felismerni, és aktív tevékenységével kikapcsolni már a kezdeténél.
Az ellentmondásos „ne oltsd, ami nem éget” mondás valójában közvetetten a társadalom hatékony irányítása felé terel minket, és arra ösztönöz, hogy bekapcsoljuk az önkorrekciót a társadalmon belül.
A MEGFŐTT BÉKA PROBLÉMÁJA
Az emberiség jelenlegi nem kellő tudatossága veszélyes helyzeteket teremt társadalmunkban, amelyek civilizációnk megsemmisülésének határát súrolják. Sajnos szüleink, tanáraink nem tudták kellő mértékben megoldani azt a társadalmi feladatot, hogy utódaikat tudatosítsák, mivel ők maguk sem voltak képesek a 20. században tudatosítani az önállósodás fontosságát, az emberiség irányítása decentralizálásának fontosságát. Hagytuk magunkat elkényeztetni, és megszoktuk, hogy gondjainkat másokra hárítsuk. Minden egyes gyermek idővel doplakodik szülei bűneiért (tudattalan viselkedéséért/elégtelen neveléséért). A Földön olyan területek keletkeznek, amelyeken a társadalom irányítása összeomlik. Elveszítettük azt a képességünket, hogy felismerjük a kockázatokat, felismerjük a társadalomban égő tüzeket, és még mindig nem szereztük meg azt a képességet, hogy automatikusan (decentralizáltan) stabilizáljuk a társadalmat. Hiszen hogyan akarjuk oltani a tüzet, ha egyáltalán nem látjuk, ha nem tudjuk felismerni?
Ellenfeleink, a tudattalan individualisták (a vállalatbirodalmak elitje) megtanultak egy egyszerű taktikát alkalmazni, amely megakadályozza társadalmunk önkorrekcióját. A fokozatos irányítási manőverek szalámi-módszere képes megosztani a társadalmat, és a hatalom pusztító centralizálása felé irányítani. Szemléletes példát látunk a háború utáni szocializmusban, amikor 1953-tól fokozatosan, a KGB és a CIA együttműködésével, a háború utáni utópisztikus eszmék kemény kapitalista eszmékké és a 90-es évek önzésévé alakultak át. Szó szerint évtizedeken át főznek minket a vállalatbirodalmak az üstben, mint a békát, amely a lassú, fokozatos hőmérséklet-emelkedés miatt nem érzi, hogy főzik, hogy pusztulásra van szánva, és semmiképp sem védekezik sorsa, a helyzet ellen.
HALLÓ, FŐZNEK MINKET, ÉGÜNK!
Az amerikai álom elaltatta bennünk a gondolatot a gazdaság végtelen növekedéséről, folyamatosan a rózsaszín jövőnkről álmodozunk, amelyben mindegyikünk (ha engedelmeskedik, ha reggeltől estig dolgozik) megengedheti majd magának, hogy felépítse saját felhőkarcolóját, vagyis ha nem is felhőkarcolót, legalább kifizesse a jelzálogot egy régi, szigetelt, 60 éves panellakásra. A fősodratú médiában bemutatott szakértőkbe vetett hitünk elzárja szemünket a jelen valós problémái elől, és elzárja fülünket a valódi szakértők elől, akik naponta akár torkuk szakadtából is kiálthatnának, figyelmeztetve álmos társadalmunk lépéseinek végzetes következményeire. A társadalom irányítása a bolygó legönzőbb, leggazdagabb, legostobább embereinek kezében centralizálódik. Ezek az önzők örömmel vezetnek minket bolond ötleteikkel a katasztrófa, civilizációnk összeomlása felé. Bizony, a lehető legegyenesebben írok nektek, halló! Ébredjünk fel! Mi már égünk!
Sajnos a jelenlegi helyzet extrém kockázatát mindegyikünknek olyan mértékben meg kell értenie, hogy élete prioritásává váljon környezetének stabilizálása. Csak együtt, közös összefogással vagyunk képesek elkerülni a közeledő globális katasztrófát. A globalisták és az emberi elit jelenleg extrém nyomás alatt állnak a vállalatbirodalmak bolond ötletei miatt, hogy hogyan szerezzék meg az egész bolygó erőforrásait, hogyan hozzanak létre egypólusú világot egyetlen irányító központtal, és hogyan érjék el az emberiség erőforrás-fogyasztásának tartós fenntarthatóságát. Egy potenciális nukleáris konfliktus előtt állunk, a destabilizáció korszaka előtt, az emberiség depopulációja előtt állunk.
2021.12.24-én volt a premierje a Ne nézz fel! (Don't Look Up) című egyedülálló filmnek, amely nagyon közvetlenül mutat rá az emberiség vállalatbirodalmi elit általi irányításának abszurditásaira. A film a globalisták trójai falova a vállalatbirodalmi elit fészkében (Hollywoodban). Ajánlom megnézni.
Mi azonban összpontosítsunk az itthoni, a mi társadalmunkban (Szlovákiában) meglévő problémákra, amelyek szintén hatalmasan égetnek minket, és amelyek karnyújtásnyira vannak égő kezeinktől. Mindegyikünknek tudatosítania kell a problémát, és mindegyikünknek azonnal el kell kezdenie oltani a tüzet a hatókörében, méghozzá a lehető leghatékonyabb és leghatásosabb módon.
GASZTROSZEKTOR, IDEGENFORGALOM ÉS SZOLGÁLTATÁSOK
Már a második éve nézzük tanácstalanul gasztroszektorunk, idegenforgalmunk és általában szolgáltatásaink felszámolását. A külföldről erőforrásokat szerző eszközünket, a turizmust, felszámolják, és ezzel megszakad a szlovák gazdaságot, GDP-nket, kényelmünket dotáló külföldi erőforrások áramlása. A szolgáltatásokból származó hozzáadott érték külföldi láncokba, bankokba, internetes szolgáltatásokba terelődik, amelyeken keresztül a Szlovákiában végzett munkánk által termelt erőforrásaink gyorsuló ütemben áramlanak külföldre. 200 000 turistát fordítottunk vissza a határon értelmetlen intézkedésekkel nyáron, és irányítottunk át külföldi országokba, miközben mi magunk is külföldre utaztunk, és megtakarításainkat külföldi országokban költöttük el, télen pedig ismét bezártuk üzleteinket, mindet, kivéve a külföldi láncokat, és ismét külföldi országokba irányítottuk erőforrásaink áramlását, ahol az üzletek nyitva maradtak. Nem kell egyetemi diplomával rendelkeznem ahhoz, hogy megértsem, milyen nagy inflációs időszak áll előttünk. Ha nem kezdünk el gondolkodni, és manuálisan, mindenki a maga módján nem kezdi el támogatni kereskedőinket, a szlovákokat, erőforrás-tartalékaink külföldön kötnek ki, és nekünk Szlovákiában semmilyen vásárlóerő nem marad. Kérdezem, ha felszámoljuk a szolgáltatásokat, milyen kényelem vár ránk a jövőben?
MAKROGAZDASÁG
Két év alatt a szlovák külföldi hitelezőkkel szembeni adóssága 20%-kal nőtt, ennek a számnak az abszurditását az a tény adja, hogy ezt a hatalmas összeget nem gazdaságunkba történő befektetésekre használtuk fel, hanem szó szerint felzabáltuk. Jövőnk egy darabját olyan értelmetlen tesztekre cseréltük, amelyek nem képesek egymástól megkülönböztetni az influenzavírusokat. Szlovákiában jelenleg kotróval lopnak, és ahelyett, hogy elítélnénk és megállítanánk ezeket az önpusztító törekvéseket a magunk hatáskörében, ahelyett, hogy inkább megpróbálunk magunk is részt venni ezekben a folyamatokban, és magunk is meggazdagodni. Új MOM-központok létrehozásával, új alagútépítő szerződések létrehozásával azt hisszük, milyen könnyen keresünk, milyen könnyen gazdagodunk polgáraink kárára, mintha nem látnánk a közeledő inflációt, és nem lennénk tudatában annak, hogy minden eszközünk hamarosan megpenészedik a számlákon. Magunk vágjuk az ágat, amelyen mindannyian ülünk. Mi, és minden családunk is.
ENERGETIKA
Szlovákiában szemünket még mindig lehunyva tartjuk az energiaválság előtt, amelybe Európa már belefullad. Az Európa, amely bolondok kezében van, hatékony zöld lépéseket tesz saját ipara, életszínvonala, energiabiztonsága felszámolására. Európa középkori típusú társadalommá alakul át. A 21. században, amikor mindannyian tudjuk, hogy a nukleáris technológia a jövő technológiáinak sarokköve, saját magunk pusztítjuk el nukleáris energiánkat, bezárjuk az atomerőműveket, mindezt tartós energiahiány idején. Ahelyett, hogy megpróbálnánk stabilizálni az energiahiányt a Oroszországból érkező megnövelt gázszállítmányokkal, ehelyett fegyverekkel csörgetünk az orosz határokon, és leállítjuk az újonnan épített gázinfrastruktúra tanúsítását. Az európai villamosenergia-elosztó hálózat összeomlása néhány hónap kérdése. Próbáljátok elképzelni, milyen lenne, amikor ma minden 90%-a az elektromos áramtól függ, és egyszer csak ez az energia két hétre kiesik nekünk. Két hét az a becsült idő, amely szükséges az európai villamosenergia-elosztó hálózat újraindításához egy súlyos áramkimaradás után. Mindenből hiány keletkezik, éhínség lesz, káosz lesz.
MEGSZÁLLÁS
Az önpusztító európai tendenciákat örömmel veszi át „a mi” kormányunk is, amelynek jelenleg fő prioritása megoldani a kérdést, hogy idegen csapatokat helyezzenek el területünkön. Úgy döntöttünk, hogy tengerentúli partnereinkkel „szerződést” írunk alá, amelyben kötelezzük magunkat, hogy mindent megadunk a jenkiknek, amit akarnak, amit akarni fognak, és megadjuk nekik még azt is, amit talán ők maguk sem akarnak. Szabadságot adunk nekik területünkön, kiváltságos státuszt adunk nekik, büntetlenséget, és megígérjük nekik, hogy soha nem nézünk a körmükre. Nem tudom, miért nevezik ezt egyáltalán szerződésnek, és nem megszállási megállapodásnak, de hát mindegy, a PR az PR.
Az amerikai külföldi csapatok, amelyek területünkön mentesülnek joghatóságunk alól, száz különböző módon jelentenek fenyegetést. E probléma alábecsülése hasonlít a Ne nézz fel! film egyik pillanatához, amikor a skandáló tömeg először nézett fel maga fölé, és valóban meglátta a lezuhanó meteoritot. Az előjogokkal rendelkező idegen erők Szlovákiába érkezésének pillanatában mindannyiunknak azonnal összekötik a kezét a hátunk mögött, és csak a sírásra marad szemünk. Sírni fogunk a káosz, a hiány idején, és a dühöngő, kétségbeesett lakosság idején, amelynek már nem lesz mit veszítenie. A jogfosztottság korszaka a megszálló csapatok területünkről való távozásáig lesz megpecsételve.
ZÁRSZÓ
Nem szükséges, hogy a mi pozíciónkból megpróbáljuk megoldani Amerika, Franciaország, Németország, Oroszország problémáit... jelentősen szükséges viszont, hogy mindegyikünk megpróbálja megoldani azt a problémát, amelyre közvetlen személyes ráhatása van. Akár tisztviselők, rendőrök, katonák, egészségügyi dolgozók, bírák, kereskedők, iparosok vagyunk, mindig azt a tüzet kell oltanunk, amely konkrétan minket érint, amely valóban éget minket. Csak így érjük el a hatékonyságot és az önkorrekciót társadalmunk irányításában. Ma mindannyian égünk, mindannyian Szlovákia területén, igen, még az „informatikusok” is, akár tudatosítjuk, akár nem.
A kollektivizmus világnézetének fokozatos tudatosítása fokozatosan megtanít minket felismerni a problémákat környezetünkben kellő időben. A közelgő őrület megakadályozására törekedve most szükséges mozgósítanunk magunkat, és egy irányba húznunk. Nincs mire várni, a katasztrofális események „meteoritja” már közvetlenül felettünk van. A tűzoltás nagyon egyszerű. Elegendő, ha a bolondok akcióira való nem reagálással megfosztjuk a bolondokat a lakosság feletti irányítás befolyásától. Passzivitásunkkal kell szabotálnunk irányításukat, amelynek ereje csupán az illuzórikus amerikai álomból ered. Ma mindannyian jól látjuk a vállalatbirodalmi elit bábjait, bármit is állítanak ezek az idióták, ne hallgassunk rájuk! Kövessük Mahatma Gandhi mondását:
„Egy erkölcstelen rendszernek akkor segítesz a leghatékonyabban, ha engedelmeskedsz rendeleteinek és parancsainak. Egy erkölcstelen rendszer soha nem érdemel ilyen odaadást. Az erkölcstelen rendszer iránti odaadás annak gonoszságában való részvételt jelenti. A jó ember teljes lelkével ellenáll az erkölcstelen rendszernek.”
A tükör felmutatása egy másik jelentős segítség alvó honfitársaink felébresztéséhez. Ne féljünk szembesíteni a mainstream személyiségeket saját, korábbi kijelentéseikkel. Kijelentéseik adatbázisai rendelkezésünkre állnak. Leplezzük le „szakértelmüket”, álhíreiket, tudatlanságukat, és terjesszük tovább, osszuk meg őket a társadalom egészében.
Még nincs minden veszve, Európában az elitek kezdenek felébredni, akár a nukleáris energia zöld energiák listájára való felvételére irányuló törekvésről van szó, akár a legfőbb ügyész bátor fellépéseiről, aki mögött nyilvánvalóan olyan erők állnak, amelyek fel vannak készülve a helyzet alakulásának minden változatára. Amíg az oroszok belsőleg erősek maradnak, és nem esnek szét (meglátjuk a kazah válság eredménye alapján), nagyon gyorsan átveszik az irányítást a mi (európai) területünk felett is, és stabilizálják kellemetlen helyzetünket.
A kibontakozással a finálé felé haladunk, és feltételezem, hogy 2022 folyamán eldől jövőnk. Rajtunk múlik, hogy a magunk helyéről, bátorságunkkal, aktivitásunkkal, hozzáállásunkkal segítsünk minden stabilizáló törekvésnek társadalmunkban. Támogassuk egymást. Oltsuk a tüzet a magunk helyéről, koordinálatlanul, de hatékonyan.
Juraj Tušš
