11/ Jövőbeli technológiák
A jövő technológiáinak, az emberiség által követendő fejlődési útnak a megbecslése első pillantásra értelmetlennek, irreálisnak tűnhet, és az eredmény nagyon pontatlannak tűnhet. Hiszen hogyan „jósolhatjuk meg” a jövőt, amikor világosan látjuk, hogy ennyi kreatív individualitás van közöttünk, és elméletileg mindegyik individualitás annyira befolyásolhatja az egészet, hogy eltérítse a jelenlegi fejlődési kurzustól (pillangóhatás)? Cikkemben a kezdeti szkepticizmus ellenére megpróbálom felvázolni utunk lehetséges változatait, és elmagyarázni, hogyan lehetséges viszonylag pontosan (az alapokban) elképzelni a saját jövőnket.
Egyáltalán nem vagyok az első, aki megpróbálja megjósolni a jövőt. A múlt olyan személyiségeket mutatott be nekünk, akiknek a műveit gyakran szinte prófétainak nevezzük. Személy szerint engem nagyon megihletett Charlie Chaplin a Modern idők (Modern Times) című filmjével. Abban viszonylag pontosan ábrázolta nemcsak a technológiát, hanem a társadalom viselkedésének későbbi időkben való fejlődését is. Véletlen? Nem hiszem. A jövő és a jövőbeli társadalmi megnyilvánulások előrejelzésénél a világunk működésének alapjaiból kell kiindulni, azaz helyesen meg kell érteni a világunkban érvényes elveket, és azok segítségével megbecsülni az irányunkat. Minden egyes technológia az élet alapjain nyugszik. Minden egyes tudósnak és úttörőnek a természet, a világunk koncentrált megfigyelőjének kell lennie. Chaplin helyesen figyelte a világot, és ezért komikus formában viszonylag pontos képet adott a nézőknek a jövőről.
A projektben minden filozófiát (ideológiát) két alapvető koncepcióra egyszerűsítettem:
1/ Individualizmus (Nagy Bumm, a világ véletlenszerű elrendezése, állati törvény, káosz…)
2/ Kollektivizmus (egy soha nem kezdődő és soha nem végződő összekapcsolt világ)
Hogyan derítjük ki, melyik koncepció az igazi, amelyre támaszkodni kell, és melyik csak illuzórikus? Megfigyeléssel – gyakorlattal. Ha a helyes szögből (a helyes koncepción keresztül) nézzük a világot, új horizontok nyílnak meg előttünk; emberibben írva: kreatívak leszünk a gondolkodásunkban. A filozófia nagyon szorosan összefügg a tudománnyal. Amíg valamilyen ideológia korlátoz, beszűkít a gondolkodásban, a beállított határok közvetlen hatással vannak a tudományos munka eredményeinek pontosságára. A világunkban láthatunk makroskálákat (bolygók, galaxisok, univerzum) és mikroskálákat (sejtek, atomok, kvarkok) is. A jelenlegi tudománynak hatalmas problémája van e két világ összekapcsolásával. Úgy tűnik nekik, hogy ami a makrovilágban érvényes, a mikroban nem, és fordítva. A kutatók ezért kénytelenek voltak több természettudományi diszciplínát létrehozni (fizika, kémia, biológia…), hogy azokkal leírhassák a megfigyelhető világot. A problémájuk az, hogy rossz gondolkodási koncepcióra támaszkodnak, és különböző állandók segítségével próbálják a képleteket (vagy akár egész elméleteket) úgy illeszteni, hogy ne tagadják meg az ideológiájukat, de úgy is, hogy nagyjából egyezzenek a laboratóriumi megfigyelésekkel – tesztekkel. Ezzel azt akarom mondani, hogy még sok pontatlan és túlzottan egyszerűsített képletünk van olyan számokkal, amelyek laboratóriumi megfigyelésekből származnak, és ez csak azért, hogy ne tagadjuk meg a beállított, az individualizmus koncepciójából (Nagy Bumm) eredő ideológiánkat. Véleményem szerint a fizikában a legismertebb és leg alapvetőbb egyszerűsített képlet az E=mc² képlet. A képlet, amely az energiáról, a világunk fő alapjáról beszél nekünk. A projektben gyakran felhívom a figyelmet a világunk két abszolút fő alapjára: az energiára és az információra. Míg az energia a világ fő építőegységét képviseli, az információ véleményem szerint összekapcsolja a világunkat, és a visszacsatolás fő képviselője. A jövő előrejelzésében ezért főleg erre a két síkra, az energiára és az információra fogok támaszkodni. Minden más fejlődési sík (fejlődési út) ebből a két főből ered.
A jelenlegi világban az energiaforrásokért folyó hajsza hatalmas; a technológiánk csak korlátozott hatékonysággal teszi lehetővé az energia kinyerését és feldolgozását – nagy mennyiségű hulladékkal. A kinyerésünk, az újrahasznosításunk tökéletlenségéből, a bolygó népességének növekedésével és a fogyasztás növekedésével fokozatosan csökkennek a források megszerzésének lehetőségei számunkra, nő a verseny, hulladékkal tömődünk el, ami végül nagyon negatív hatással van a környezetünkre. Egy új tiszta energiaforrás feltalálása kulcsfontosságú pillanat lesz az emberiség fejlődésében. Hol találni ilyen forrást? A természetben. A figyelmet vagy a csillag magjára, a Föld (bolygók) magjára, a galaxis magjára, vagy az atom magjára kell összpontosítani. Ezek különböző skálák, de ha elismerjük annak a lehetőségét, hogy az univerzum fraktálisan osztódik (minden skálán ugyanazt a mintát figyeljük meg), akkor az elvek minden skálán érvényesek. Vegyük az E=mc² képletet; az az energia és a tömeg közötti kapcsolatról beszél nekünk. Hmm, de mit csinál a képletben a fénysebesség c? Akkor felmerül egy másik kérdés: mi is valójában a tömeg? Tudatosítani kell, hogy a világ állandó mozgásban van. Erről beszél az energiáról szóló tétel is: az energia nem keletkezik és nem tűnik el, csak állandóan átalakul. Minden egyes pillanat más, minden mozog, minden forog, minden változik, és úgy tűnik, hogy mindez a fénysebességgel történik. Hogyan? A sebesség mérésének problémájába ütközünk. A sebességet mindig csak valamihez viszonyítva tudjuk mérni – a Földhöz, a Naphoz, az úthoz, a galaxis közepéhez stb.; mindegy, mindig zárt mérési rendszernek kell lennie. Csak erre érvényesek az ismert képletek, mert a valóságban, amikor bármilyen módon mozogsz, akár tudatában vagy, akár nem, abszolút elméletileg nagyon, nagyon, nagyon gyors mozgást hajtasz végre. A mozgásodhoz hozzá kell adnod a Föld sebességét, amelyen állsz, amely bizonyos sebességgel forog, a Nap sebességét, amely a Földünket a galaxis közepe körül forgásban tolja, hozzáadni a galaxis közepének a sebességét, amely viszont valami körül forog, stb. Nagyon, nagyon hosszú ideig adhatnánk hozzá, és a végén talán kijönne egy szám, amely azt mondaná nekünk, hogy fénysebességgel mozogtunk. Filozófiai kérdés: Ha minden a fénysebességgel mozog, mozog-e egyáltalán? A zárt rendszerek fontosak a világunkban; különben a világ homályos foltnak tűnne, amely valószínűleg úgy tűnne, hogy egyáltalán nem mozog. Mi alkot zárt rendszert a világunkban? A magok, a gravitáció forrásai. Galaxisok, csillagok, bolygók, atomok magjai. A jövőbeli emberi fejlődés kihívása lesz helyesen megérteni, mi történik a magban, és ezt követően képesnek kell lennünk utánozni ezt a folyamatot. Az energia síkját és az információ síkját egyidejűleg kell vizsgálnunk. Nagyon összefüggnek. Az információ összekapcsolja a zárt rendszereket és módosítja őket. A projektben egyszerűsítve írok az autonóm egységekről. Miről írok? Nézzetek például ránk, a szervezetünkre, az emberi testre – hány atom alkotja, hány zárt rendszer? És mégis egy egészként működünk, egy információs egészként, amelynek méretét a tudatunk határolja. Ebből a szempontból a világ valóban tudatnak tűnik, olyan térnek, amely xyz terekre/tudatokra van felosztva különböző skálákon. Feltételezzük, hogy az információs mező/tudat/tér csak egy, és a számunkra megjelenő különbséget a térben lévő különböző pozíció, a különböző tapasztalatok megszerzése, a különböző perspektíva megfigyelése okozza. Másképp írva, feltételezem, hogy ha a te bőrödben, a te helyeden lennék, és a te tapasztalataidat élném át, akkor pontosan úgy viselkednék, mint te. És te, ha az én helyemen lennél, úgy viselkednél, mint én. A világban a sokféleség a különböző pozícióból (megfigyelt perspektívából) és az autonóm egységek különböző „méretéből” ered. A világ állandóan tágul, és új teret, új tudatokat, új megfigyelési pontokat hoz létre, új információkat szerez a közös adatbázisba. Ez az adatbázis aztán befolyásolja az összes benne foglalt autonóm egységet. Semmi sem tartható titokban a világban; aki keres, az talál.
Egy kicsit eltértem; még visszatérek az információhoz. Ahogy írtam, a tiszta energia a magban található. Ha a galaxis magjába nézünk, nagy fekete lyukat figyelünk meg benne. A hipotézis azt sugallja, hogy ha megértjük a fekete lyukak problematikáját, megértjük az atommagok problematikáját is, és fordítva. A fekete lyukak megfigyeléseiből látható, hogy a fekete lyuk nemcsak beszívja az anyagot (energiát), hanem „a másik oldalon” „létrehozza” azt. Feltételezzük, hogy a fekete lyukban a testek hatalmas sebességgel forognak, amelyek forgásukkal hatalmas elektromágneses mezőt hoznak létre, és egyidejűleg annyi anyagot (energiát) hoznak létre, amennyit elnyelnek. Ez egy bizonyos energia-újrahasznosítási mechanizmus a világunkban. A testek forgása olyan erős, hogy a papíron a fekete lyukak kétdimenziós objektumokként jönnek ki. Képletesen mint egy lapított forgó mátrix. A legkisebb skálákon az objektumok ismét egydimenziós pontokként (pixelekként) jelennek meg számunkra. Azonban feltételezem, hogy ezek a mi számításaink pontatlanok, vagy a megfigyelt skálák közötti hatalmas különbség torzítja őket. A világ háromdimenziós testeket – szférákat/golyókat hoz létre minden skálán. A megfigyelés egyenlőtlenségeinek elkerülése érdekében létre kellett hoznunk egy másik természettudományi diszciplínát – a kémiát. Ha az atom magjába nézünk, ismét forgó részecskéket (protonokat és neutronokat) látunk, amelyek forgásukkal létrehozzák a magerőt, amely az atommag magánál százezerszer nagyobb elektromágneses mező forrása. Ez a mező határolja az egész atom méretét, így a héj, amely üres teret alkot, és amelyben a negatív töltésű elektronok találhatók, százezerszeresen felülmúlja a magot, amely a „tömeg”, a gravitáció és a pozitív töltés forrása. A pozitív töltésű mag és a negatív töltésű elektronok kölcsönhatását elektromos erőnek nevezzük. A világunk elektromágneses. Nem vagyok tudós, de a témáról valami elmondhatná nekünk a 19–20. század úttörője – Nikola Tesla. A fekete lyukak és az atommag problematikájának hasonlósága nem véletlen.
A jövő első kulcsfontosságú technológiájának, amely tiszta energiaforrás, a magot tartom. A kihívás a mag megértése és utánzása lesz. Csalódás? Talán azt mondod, hogy a nukleáris technológia már itt van, és már a gyakorlatban is alkalmazva látjuk (például atomerőművek). Igen, de jelenleg csak az út elején vagyunk. Az erőműveink fejlesztés alatt állnak, és csak a fejlődés első, második, talán harmadik generációja. Instabil izotópok (pl. dúsított urán) magjaiból való energiafelszabadítással dolgoznak, azok hasításával (amelynél hulladék keletkezik – „kiégett” üzemanyag formájában) vizet melegítenek, amely elpárolog, és a gőz ezt követően turbinát forgat, amely „termel” elektromos energiát. Magasabb célunk a magban zajló folyamatok utánzása úgy, hogy sikerüljön energiát generálni, de egyidejűleg energiát is újrahasznosítani, hogy a folyamat végtelen és stabil legyen. Röviden, célunk a fekete lyukak működésének utánzása. Az ipar a jövőben decentralizálódik. Kéz a kézben ezzel a technológiával jön az antigravitáció technológiája. Ha megértjük a világunk elektromágnesességét, és tiszta energiaforrást kapunk a magból, az összes városok közötti közlekedési eszközünket felemeljük a levegőbe. Örökre megoldjuk a földi infrastruktúra problematikáját, amely nagy energiaforrásokba kerül állandó karbantartása miatt, terheli a környezetünket, és hatalmas probléma sok állatfaj számára (állatok – „alacsonyabb kategóriájú” autonóm egységek – mint mi). Mindenkinek saját repülő autója lesz örökké teli tankkal. Elkezdjük felfedezni és „gyarmatosítani” az űrt.
Mi is valójában az az antigravitáció? Csak mítosz, a filmipar által kitalált technológia? Nem; a megértéshez elég, ha a mágnességként képzeled el (két azonos töltés taszítja egymást / különböző töltések vonzzák egymást). Bizonyíték talán minden este látható az égen – a Hold. Hiszen hogyan van az, hogy a Hold nem esik le? Hogyan van az, hogy nem repül el? Hogyan van az, hogy nem forog a saját tengelye körül? A választ akkor találjuk meg, ha ismét a magok problematikájára és a magok közötti kölcsönös kölcsönhatásra nézünk. Az atom magjában a forgás gravitációt (magerőt) hoz létre mindig pozitív töltéssel. Két atom így természetesen eltávolodik egymástól, és egyidejűleg a héjnak köszönhetően vonzza egymást, mégsem kerül soha a természetben atommagok összekapcsolására (fúzió / normál körülmények között). A magok tudják, hogyan befolyásolják kölcsönösen a héjaikat, amelyek negatív töltésűek. A héjakban ugyanis negatív töltésű elektronok találhatók. A mag és a héj közötti kölcsönhatást elektromosságnak nevezzük; a különböző magok és különböző héjak között – információnak. Hogyan kapcsolódik ez a Holdhoz? Kérdezzünk tovább. Miért vannak a bolygóknak a csillaguk körüli pályái? Miért vannak a holdaknak a bolygóik körüli pályái? (Vedd figyelembe, hogy a pályák nem ellipszisek, hanem spirálok – azaz összetettebb mozgás). Talán megválaszolhatod a kérdéseket, hogy a Nap/bolygók gravitációja miatt, de miért nem nyeli el akkor a Nap soha a bolygókat? Hasonlóan ahhoz, amikor leereszted a tele vízzel teli kádat? Jelenleg a Naprendszer keletkezését a csillagközi anyag koncentrációjaként magyarázzuk…, azaz a gáz és a por a saját gravitációjával zsugorodott, és a közepén keletkezett a Nap, körülötte pedig a bolygók. De mi van, ha a valóság más, és minden bolygó fokozatosan a Napból keletkezett, és minden nap (csillag) fokozatosan a galaxis magjából (fekete lyukból)? A magok szaporodnak? Egy másik tudományos diszciplína, amely a fizika, a kémia és a tudat kölcsönhatásának megfigyelésével vizsgálja a világunkat, a biológia. A biológiában a sejt az alapvető építőegység; a fizikában és a kémiában az atom/mag. Azt kérdezem, nem ugyanarról írok-e folyamatosan, csak más skálán? Mi van, ha a magok a tudat befolyása alatt hasonlóan szaporodnak, mint a sejtek? Mitózissal és amitózissal? Azaz a magokban állandó osztódási folyamat zajlik? Természetesen mindig figyelembe kell venni a skálát, amelyet szem előtt tartunk, mert ha nagyon nagy objektumokra nézünk, az osztódás időtartama végtelennek tűnhet számunkra, és ha nagyon kicsi objektumokra nézünk, a szaporodás nagyon gyorsnak (fénysebességgel) tűnhet. Mindig vigyázni kell a túl távoli skálákon történő megfigyelés torzulására. Ezzel azt akarom mondani: mi van, ha a bolygók magjai a Nap magjából keletkeztek, és a holdak magjai a bolygók magjaiból? Ne feledjük: az energia nem keletkezik és nem tűnik el, csak állandóan átalakul. Feltételezzük, hogy ahogy a Nap magja nő, és egyidejűleg a Nap is, úgy nőnek a bolygók magjai, és egyidejűleg a bolygók is. A csillagok és a bolygók is üregesnek tűnnek. Sok tesztet végeztek (még a Holdra is lőttek), és kiderült, hogy a holdak, a bolygók, még a csillagok (a Nap) is harangként rezonálnak. A tulajdonság a maggal és a százezerszer nagyobb héjjal kapcsolatos. Úgy tűnik, hogy a csillag/bolygó magjában testek forognak, amelyek állandóan energiát/anyagot hoznak létre, és a héjban tárolják; a mag és a héj közötti üres teret a magerő okozza. A bolygó/csillag héja állandóan növekszik egy kritikus értékig, amikor a mag már nem képes gravitációs erejével megtartani a felhalmozott anyagot a héjban. Ebben a pillanatban az anyag héja megszakad, és a bolygók esetében gázóriások keletkeznek (a csillagok esetében – szupernóvák). A folyamatot a magban történő anyagképzés és a mag „növekedésének” eltérő sebessége okozza. A bolygó magja lassabban és más módon „nő”. Időnként – a magban forgó testek új forgó párt hoznak létre. Az eredeti mag és az újonnan keletkezett mag kölcsönösen taszítják egymást (azonos pozitív töltésük van); az újonnan keletkezett mag a héj felé mozdul, amíg el nem éri a határt, amikor ugrásszerűen eltávolodik az eredeti mag héján kívülre. Új test keletkezik saját héjjal, saját pályával (a csillag esetében bolygó, a bolygó esetében hold). A kezdeti fázisban az eredeti mag gravitációjának befolyása még nagy, és megakadályozza az újonnan keletkezett mag héjának forgó mozgását. Ezt a fázist a mi Holdunkon is láthatjuk. A Hold az elektromágnesség miatt nem esik ránk; nem forog és nem repül el a Föld gravitációjának hatása miatt. A Föld és a Hold kölcsönösen, minden évben egyenletesen távolodnak egymástól. Úgy gondolom, hogy ez az érték körülbelül 4 cm évente. Az érték a magerők növekedésének kölcsönös különbségét tükrözi. 4 cm nem sok, de a növekedést nem szabad lineárisnak tekinteni. Ha saját szemeddel akarod látni, hogyan hat a gravitáció, dobj követ a vízbe. A felszínen kialakuló körök pontosan ábrázolják neked a gravitációt. A gravitáció hullámokban hat, azaz a mag hosszú ideig egyenes vonalban távolodik a magtól, amíg el nem éri a kritikus határt, és átugrik az eredeti mag második gravitációs „hullámára”. Egy bizonyos pillanatban a test ugrásszerűen áthelyeződik. Úgy tartom, hogy a történelmünk is rögzít ilyen „ugrásokat” a Földünknek a Naptól, vagy a Holdunk keletkezésének idejét. Vegyük például az ősi történelmünket, a dinoszauruszok időszakát. Az egész Földön megtaláljuk ezeknek az óriásoknak a csontvázait. Azt kérdezem, hogyan lehetséges, hogy a Földünkön valaha régen több tíz méteres élőlények éltek? Az élet mindig alkalmazkodik a körülményekhez és a „kiinduló” feltételekhez. A jelenlegi időben a szárazföldön nincs nehezebb állat, mint az elefánt, az óceánokban, mint a bálna (a vizekben a gravitációt az „Archimedes-erő” módosítja/szabályozza; az objektumok fel vannak emelve, ezért nagyobb méreteket érhetnek el). A múlt és a jelen közötti feltételek jelentősen meg kellett változzanak a Földünkön. A gravitációs erő ma nagyobb, mint a múltban. Ha hipotetikusan ma a múltbeli dinoszauruszt a lábára állítanád, még csak nem is mozogna, és valószínűleg minden csontja eltörne a lábában, és összeomlana. Ha genetikai anyagból próbálnád kitenyészteni, nem nőne meg nagyobb tömegskálára, mint a mai elefánt. A múltban az alacsonyabb gravitáció lehetővé tette az életnek, hogy nagyobb méretekre nőjön. Ezt az időszakot az óriások időszakának nevezzük. Feltételezem, hogy az alacsonyabb gravitációt a Föld kisebb mérete, a magunk kisebb mérete okozta. A Föld a múltban szilárd héjjal és lapított golyó alakjával rendelkezett (ugyanúgy, mint ma a Holdunk). Az idő múlásával a Föld a magunkban állandó anyagképzéssel felfúvódik; a szilárd héj megreped, és a folyamatosan képződő vegyület – a víz tölti ki (tengerek és óceánok keletkeznek). A Földünk nő, és a benne lévő erőforrások korlátlanok, de korlátozott megújulási sebességgel. Helyes, ha az ipar jelenleg főleg a gázra és a kőolajra összpontosít. Az iparunkkal így leengedjük a nyomást a gáz kuktaedényéből, és megakadályozzuk a nyílt olajmezők kialakulását, amelyek szennyeznék a környezetet. Azt írom, hogy ha a Földet a méretének 30%-ára csökkentenéd, az összes kontinens egymásba illeszkedne, és szilárd kérget hozna létre. A Föld kerek sziklára hasonlítana. A dinoszauruszok a növekedés bizonyítékai, és hirtelen kihalásuk az ugrás bizonyítéka (a feltételek ugrása). Feltételezem, hogy abban a pillanatban, amikor a bolygón az óriásaink hirtelen kihalása bekövetkezett, a bolygónk ugrása is bekövetkezett egy távolabbi pályára (a Nap gravitációs hullámára). Hogy ebben az időszakban a Holdunk keletkezésének folyamata zajlott-e, vagy csak egy kicsit később, nem tudom megítélni. Feltételezem, hogy a Holddal a történelmünk egy másik eseménye kapcsolatos. A világ nagy özönvíze több írásban is dokumentálva van, nemcsak az Ószövetségben. Ez az az időszak, amikor állítólag az egész Földet elöntötte a víz. Az eseményt pontosan egy új mag (a Hold) pályánkra való kilövésével kapcsolom össze. A hely, ahonnan a test „kilőtt” a pályára, lehet az a hely, ahol a Föld legnagyobb krátere fekszik. A víz, amely elöntötte a Földet, az esemény kezdetéig a Föld felszín alatti vize volt; a test kilövésével az anyaggal együtt a víz is kilövődött, amely a Föld felszínére esett és elöntötte azt. Az anyag egy részét részben a Hold vonzotta, egy része pedig ismét a Földre esett. „Cunami” hullámok keletkeztek. Elismerem, tévedhetek, és a Hold akár a dokumentált özönvíznél korábban is keletkezhetett. Az özönvíz a pályák közötti további ugrás következménye is lehetett. Nehéz az eseményeket a jelenből megítélni. Fontos megérteni a bolygónk folyamatainak elvét. Semmi sem stabil; minden változik, átalakul. Fajunk megőrzése érdekében a kötelességünk minél hamarabb elhagyni a Földet, mert egyszer a bolygónkon az élet feltételei biztosan megváltoznak, és a végén úgy járhatunk, mint a dinoszauruszok. Az elektromágneses világunk elveinek megértése segít gyorsan megoldani a helyzetünket. Képesek leszünk hatalmas méretű űr„hajókat” építeni, saját gravitációval, saját elektromágneses mezővel. Feltételezem, hogy a kezdetben az építkezés a Föld pályáján zajlik majd, később a Hold pályáján. A technológia végre lehetővé teszi számunkra, hogy a Föld felszínéről a héján túlra jussunk, és lehetőséget ad más bolygók meglátogatására is. Az állandó biztonság a folyamatosan változó univerzumban csak a manőverezési képességgel érhető el.
Ahogy látod, az élet technológiáinak a potenciálja hatalmas. A jövőnk azonban nem csak a lehetségestől függ; főleg tőlünk, tudatos autonóm egységektől, és a tudatosságunktól függ. A tájékozottság, az információ, az információk kollektív adatbázisa a jövőbeli sikerünk/kudarcunk fontos tényezője. Szükséges a helyes gondolkodási koncepcióra támaszkodni. Csak így tudjuk teljes mértékben kihasználni a potenciálunkat, és elérni a kívánt utópiát. Minden fejlett technológia felhasználható „jó” célokra, de ugyanúgy „rossz” célokra is. Amíg az emberek nem érik el a kollektív fontosság ismeretét, és az individualizmus útján rohanak, addig szükséges a fejlett technológiákat elrejteni előlük. A gránát nem való a majom kezébe. A magban rejlő potenciális erő hatalmas. Nikola Tesla már a 20. század elején nagyon helyesen felismerte az elveket. Képzeld el, milyen lett volna a 2. világháború, ha a gondolatai a nyilvános életbe kerültek volna, ha már a saját korában híressé és elismertté vált volna. Végzetes. Az információ fontos, de a nevelésnek fokozatosan kell zajlania. Ma olyan korban élünk, amikor a jelenlegi technológiákat a saját javunkra kell kezdenünk használni. Az internet, az összekapcsolt fejek technológiája, lehetőséget ad a felébredés kezdeti impulzusára. Az adatáramlás sebességének növelése konkrét hatással van a gondolkodásunkra, a közös információ-adatbázis kihasználására és az új technológiák kutatására. Az információ területén a jövő fő technológiájának a telepátiát tartom. Ha közben nem pusztítjuk el egymást, biztosan eljutunk hozzá, és a nyelvünk elavul. Ma pont a nyelvünk a legnagyobb akadály a kölcsönös megértésben. Túl sok csoportba vagyunk széttöredezve, amelyek nem értik egymást. Nem vagyunk képesek nagyobb számban kölcsönösen együttműködni. A világban a legprimitívebbektől a legösszetettebbekig széles skálájú nyelveket használnak. Van ugyan egy globális nyelv a használatban (az angol), de pont az tartozik a primitívek közé. Nem könnyű benne összetett gondolatokat kifejezni, és még kevésbé teljesen pontosan megérteni egymást. A nyelv nemcsak a kölcsönös megértésben korlátoz minket, hanem az információátadás sebességében is. Időbe telik, amíg valamit leírnak, időbe telik, amíg valamit elmondanak, időbe telik, amíg megértik. A telepátia nemcsak a kölcsönös megértés problémáját oldaná meg; egyidejűleg az információterjedés sebességét egy nagyságrenddel magasabb szintre tolná. Ugrás következne be az emberiség tudatosságában, és a különböző kultúrák a tudásukkal gyorsan kiegyenlítődnének egymás között. A kutatása megerősítené az összekapcsolt világ elméletét. A jelenlegi wi-fi hálózatunk a telepátia bevezető technológiája. A jövő összetett technológiáihoz csak együtt juthatunk el. Az autonóm egységek a világunkban adatokat feldolgozni képes processzorokat képviselnek. Minél több van belőlük összekapcsolva, annál nagyobb teljesítményt nyújtanak. „Több fej, több ész.”
A jövő előrejelzésénél nem csak azt fontos tudni elképzelni a lehetőségeinket; szükséges a jövőbeli népesség/jövőbeli társadalom hangulatát/jellegét is helyesen megbecsülni. A jelenlegi időben a világban dől el, hogy az emberiség melyik utat választja. Ma az öreg világ utolsó válságát éljük át. Ma érezzük az individualisták hatalmas nyomását, hogy magukhoz ragadják a Föld bolygó irányítását. Érezzük hatalmas szükségüket a népesség csökkentésére, mert tévesen azt gondolják, hogy a bolygó túlnépesedett, és az egyetlen helyes megoldás az erőforrás-fogyasztás korlátozása. A feltételezéseik a világ félreértéséből, az érvényes elvek félreértéséből erednek. A népesség csökkentésével (néhány emberi generáció múlva) vissza a középkorba kerülnének, lehetetlenné tennék maguknak a technológiai előrehaladást, és egy „ugrás” várna rájuk, amelyre nem lennének felkészülve. Az emberiség a bolygón hosszú távon nem tartja magát. Az egyetlen jövőnk az együttműködés, a kölcsönös támogatás és az út a csillagokhoz. A következő évtizedben dől el a sikerünk vagy a kudarcunk. Személy szerint meg vagyok győződve arról, hogy sikerül átjutnunk a jelenlegi hatalmas őrültek döntésein; a tetteik sok szem kinyílásához járulnak hozzá. A világban már erős versenyük van. Fényes jövő vár ránk. Ebben a században eljutunk a csillagokhoz. Az újonnan felfedezett energiaforrások lehetővé teszik számunkra, hogy gyakorlatilag bármit, bármilyen mennyiségben gyártsunk. Új társadalmi rend jön létre a legújabb ismeretek alapján. A közlekedési eszközeinket felemeljük a levegőbe, és örökre elfelejtjük a földi közlekedési infrastruktúrát. Utakat, autópályákat bontanak le, vasutakat szerelnek szét. Egész skálája új technológiáknak jön létre. Különböző autonóm egységek különböző utakat választanak; nem lehetséges minden utat előre látni. Ami azonban összeköt minket, az az egység, az egész megértése lesz. Megértjük az olyan jelmondatokat, mint „egy mindenkiért, mindenki egyért” (stb.). A bolygón a környezetet rekultiváljuk, és ezt követően elhagyjuk a bolygót. Elkezdünk foglalkozni a végtelennel.
Juraj Tušš
